További oldalak Õstörténet Magyarok kereszténysége Õsmagyarok lelkiismerethite A láthatatlan valóság érzékelése
Ugrás a kiválasztott részhez: Az anyag és az energia Õsi hitünk filozófiai, természeti és emberi megnyilvánulásai A láthatatlan erõk léteznek

A láthatatlan valóság érzékelése
_______________________________________________



Radiesztézia
"A legcsodálatosabb élmény, ami bennünket érhet, a misztikum. Minden
igazi mûvészet és tudomány születését a misztikum alapérzése övezi. Aki nem
ismeri, akit nem tölt el már csodálattal, az félig már halott, és köd ereszkedett a
szemére. "
(Albert Einstein)

Az anyag és az energia

Az atom az anyag egyik legparányibb alkotórésze, nagyságát a legszélsõ
elektronpályán száguldó elektronok burkának mérete adja meg. Ha egy atom-
magot képzeletben alma nagyságúra nagyítanánk, és elhelyeznénk Budapest
fõterén, almamagnyi elektronjai Bécs és Nyíregyháza távolságban köröznének,
és ez a távolság adná meg az atom méretét.
Képzeljük el, mi történne, ha egy óriási "energiaszivattyúval" kiszippan-
tanánk az atomból a láthatatlan energiát, ami az elektronokat a pályán tartja. Az
atom ettõl a pillanattól kezdve már nem egy 500 kilométer átmérõjû gömb ..
lenne, hanem csak egyalmaméretû anyagkoncentrátum. .1
Amennyiben ez az energiaszivattyú létezne, és az Országház valamennyi
téglájának minden egyes atomjából kiszippantanánk az energiát, a Parlament
egy gombostû fején elférne, mint konkrét anyag. Ha az embert alkotó atomok-
kal tennénk ezt, vagyis a szervezetünket alkotó atomok elektronjait az atom-
magokhoz préselnénk, a végeredmény ugyanaz lenne. Ebben a megközelítés- 'j
ben az ember nem más, mint parányi anyag energia által fenntartott mani- j
fesztációja.
A kvantumfizika ugyanakkor feltárta, hogy az atommag tulajdonképpen i
maga sem egységes szerkezetû anyag, hanem egy többdimenziós térben történõ
rezgõmozgása parányi mennyiségû anyagnak. Elképzelhetjük, ha a protonokból
és neutronokból még ezt a bizonyos rezgést, energiát is kivonnánk. és ezt
Földünk minden egyes atomjávaI megtennénk, akkor bolygónk talán egy gom-
bostû fején elférne, mint konkrét anyag.
Ezeket az erõket sokan para jelenségeknek tartják, holott mindennap
találkozunk velük, befolyással vannak életünkre, sõt élet jelenségeink túlnyomó
többségét a láthatatlan rezgéseknek köszönhetjük. Sajnos sokan nem tudják
magukban hova tenni ezeket a misztikusnak tûnõ dolgokat, ezért elvesznek az
anyag kutatásában, ami pedig a valóságnak elenyészõ hányada csupán.
Minél távolabbra tekintünk vissza az idõben, azt látjuk, hogy az emberek
annál jobban ismerték a láthatatlan erõket és bánni is tudtak velük. Ez a tudás
több ezer évvel megelõzte a kvantumfizika felismeréseit. Ma már a tudomány
is elismeri, hogyakozmoszban vannak fekete lyukak, ahol az anyag "eltûnik".
Valójában ezek a helyek természetes gyorsítók, ahol az anyag rezgéssé alakul,
a láthatatlan rezgés pedig az ûrbe távozik. Léteznek azonban fehér lyukak - ter-
mészetes lassítók - is, ahol az energia alakul át anyaggá. Itt bolygók, csillagok
születnek. Az ember is képes ezt a kapurendszert felismerni önmagában, és bár-
milyen hihetetlennek tûnik is, az anyag-materializációt, valamint a láthatatlanná
válást és a test teledeportációját ezekkel a módszerekkel megvalósítani. Erre
számos példát láthatunk többek között Jézus, Szûz Mária vagy szentjeink életébõl
(Jézus elmnése a templomból, táborhegyi fénnyé válás, Mária-jelenés, stb.).

vissza a lap tetejére

Õsi hitünk filozófiai, természeti
és emberi megnyilvánulásai

Kezdetben a világmindenség egy nagy ÕSREZGÉS, energiahalmaz volt,
ami információkat hordozott és mindent áthatott. Ennek a hatalmas mennyiségû
információnak, rezgésnek - vagy úgy is mondhatnánk, Istennek - szüksége volt
anyagra, hogy megnyilvánulhasson. Az anyag, akit nevezzünk most Anya-
istennek, adott testet az univerzális információnak, az Atyaistennek, õk ketten
alkották az egyistenséget. Természeti megjelenésük volt a Nap (Atya) és a Föld
(Anya), akiknek gyermekei lettek az emberek. Láthatjuk, hogy õsi hitünk
szerint minden szinten volt egy férfi és egy nõi - egy kiáradó és egy befogadó -
princípium, az idõ múlásával azonban ebbõl a természetes egységbõl eltûnt a
nõ, a fény szüze, aki a fényt hozta erre a Földre. A szent-háromságból eltûnt a
nõi princípium, új szentháromság lett, az Atya, Fiú, Szentlélek, az emberiség
elkezdte elfelejteni múltját.
A folyamatot, a teremtés történetét a bölcs Táltosok a magyar népmesékben,
mondókákban, gyermekjátékokban rejtették el, hagyták ránk, és a mi dolgunk
az, hogy az egykori tudást - megfelelõ kulcsok segítségével - újra elóhívjuk.
Õseink a rezgést nevezték Öreg Istennek, Atyaistennek, Vén Istennek,
Bódog Istennek. Az anyagot nevezték Anyaistennek, Nagy Bódog Asszonynak
(Nagyboldogasszony), Fény Szüzének. Kettõjük frigyébõl született a Napfiú (õ
már megnyilvánuló természeti jelenség). A Napfiú unatkozott és egy élõ társról
álmodozott, egy tündér élõ nõrõl (Tündér Ilona). Az Atya valóra váltotta álmát,
Tündér Ilonát, és az új teremtményt a felkelõ napfény magjával megterméke-
nyítette. A Nap a mag ura (Magur vagy Magar), vagyis õ Magyar Atyánk. Ettõl
a pillanattól kezdve a teremtmény neve a Mag Úr Ilonája, Magar, azaz Magyar
Ilona. Megszületik a Nap és a Föld. A Napot, mivel hordozta az Öreg Isten tulaj-
donságait - kiáradó, fényt adó, meleget sugárzó -, Isten természetbeni megje-
lenítésének tekintették, és Napistennek is nevezték. Nem magát a Napot istení-
tették, hanem azt az Istent imádták, akit a Nap jelképezett számukra. Az Anya
Isten természeti megfelelõje, jelképe a Föld volt hitrendszerünkben. A magyar
hitrendszerben a Nagyboldogasszonyt jelképezõ Földanya tisztelete különös
hangsúlyt kapott.
A Földön az Istenség megjelenését a FÉRFI és a NÕ mintázta meg. A férfi
az Atyaisten (és a Napisten, Magar vagyis Magyar Atyánk) hasonlatosságára a
kiáradás, a nõ pedig az Anyaisten (és a Földanya) hasonlatosságára a befogadás
megtestesítõje. A szellem az csak szellem, az Isten szellemi is, de az ember
szellem és test is egyben. Az ember Istenból egy csepp, így bátran elmond-
hatja magáról, hogy Isten róldi megtestesítõje, azaz Istenember. ("Bizony
mondom néktek, istenek vagytok!")
Az Atyaisten és a Napisten között akkora a különbség, mint a Napisten és a
férfi között. A Fény Szüze és a Földanya közötti különbség akkora, mint a
Földanya és a nõ közötti. Emberi léptékkel ez szinte felfoghatatlan.
A Szentháromság különbözõ szintû megközelítései:

(A földi szentháromság a család)

Az Atyaisten és az Anyaisten megnyilvánulása fiukban, a Napban és a
Földben van. A Fiú információját az Atyától, testét az Anyától kapta. Az Atya-
isten és az Anyaisten természetbeni megnyilvánulásának - a Napistennek és a
Földanyának - gyermeke, cselekvõ megnyilvánulása az ember, a férfi és a nõ.
Az ember szellemi mivoltát, lelkét a Napisten fényén keresztül az Atyaistentõl,
anyagi mivoltát, testét pedig a Földanyán (Ca, Mg, Fe, K, Na, stb.) keresztül az
Anyaistentõl kapja. Õseink a Nap gyermekeinek vallották magukat, hitték és
tudták, hogy a magyar nemzet tagjai a mag urának, a Magyar Atyának a Nap
által nemzett fiai és lányai, ezáltal a magyar nemzet a fény hordozója és
közvetítõje ezen a világon.
Hangsúlyoznunk kell, hogy az egész Univerzumban senki nem tud mutatni
minden mástól független, önálló rezgést (a fény, a hõ vagy a hang is apró
részecskék rezgése) , mint ahogy tiszta anyag sem létezik, amelyben nincs
valamilyen rezgés, energia, információ. Az anyag és a rezgés csak együtt jelen-
hetnek meg, ez is azt bizonyítja, hogy egy az Isten.
Az õsi szentháromságunkból kihagyva az anyát, mára eltûnt az egyensúly,
eltûnt az érzés, ami a melegséget adja a szíveknek, lelkeknek, eltûnt az
Anyaisten. Sok nyelvbõl még az Istenanya szó is kitörlõdött, a magyar nyelv
azonban megõrizte ezt a kulcsszót, amely a mindenség megfejtésének egyik
legfõbb záloga.

vissza a lap tetejére

A láthatatlan erõk léteznek

A 19-20. század a nyugati civilizációk életében a szédületes technikai
fejlõdés kora. Az úgynevezett reáltudományok - fizika, kémia, biológia - minden-
hatóságába vetett hit ezekben az országokban sokáig teljesen háttérbe szorította,
tudománytalannak bélyegezte mindazt, amit képtelen volt materialista
világképébe beilleszteni. Az anyag elsõbbségét vallva a természetfeletti kategó-
riájába sorolt olyan - nagyon is természetes - dolgokat, mint a lélek, a szellem
vagy a szabad szemmel nem látható energiák. Napjainkban azonban egyre
többen ismerik fel újra - köztük komoly tudósok is -, hogy léteznek olyan jelen-
ségek, amelyek érzékszerveink számára láthatatlanok, sot hagyományos mûsze-
rekkel sem mérhetó'k, mégis meghatározó szerepet játszanak életünkben.
Az emberi érzékszervek bizonyos fokig érzékletek szûkítõjeként mûködnek.
Szemünkkel a körülöttünk lévõ valóság csak mintegy öt százalékát érzékeljük,
az infravörös és azon aluli tartományban létezõ fényeket már nem látjuk, mint
ahogy az ibolyántúli színeket sem. Fülünkkel hasonló a helyzet, sem a túl mély,
sem a túl magas hangokat nem halljuk. Amennyiben valaki kijelenti, hogy õ
csak azt hiszi el, amit lát vagy hall, az bizony a valóságnak igen kis hányadát
fogja tudni megtapasztalni. A régebbi korok "hiszem, ha látom" felfogása mára
nyilvánvalóan túlhaladottá vált. Gondoljunk csak a televízió- vagy rádióhul-
lámokra, az infravörös vagy az ibolyántúli fényekre, esetleg az emberi agy ma
már fizikailag is mérhetõ hullámaira. Ezek egyikét sem vagyunk képesek
érzékelni, mégis biztosan tudjuk, hogy léteznek, hiszen hatásaikat minden nap
tapasztaljuk.
Az emberben önkéntelenül ébred a vágya láthatatlan, de életünket meg-
határozó tényezõk felismerésének bölcsességére. Ezt a célt szolgálja a
radiesztézia (magyarul sugárérzékelés), a láthatatlan jelenségek - sugárzá-
sok, rezgések, információk, gondolatok, energiák - érzékelésének,
mérésének tudománya.
Már az õsidókbõl származó barlangrajzokon is találhatók olyan ábrák,
melyek "varázsvesszõs" vízkutatásokra, illetve a föld sugárzásainak
érzékelésére engednek következtetni. A középkorban kizárólag a Táltosok,
sámánok és varázslók joga volt ennek a tudománynak a gyakorlása. Ebben az
idõben még úgy vélték, hogya vesszõforgatáshoz különféle rituális szertartá-
sokra is szükség van, valószínûleg ezzel magyarázható, hogy bizonyos
keresztény egyházak - de soha nem a Magyar Katolikus Egyház! - üldözték ezt
a tevékenységet. Az elõítéletektõl megszabadulva korunkban az egész világon I
reneszánszát éli ez a bölcsesség.

vissza a lap tetejére